>>9205
Provokáld ki a sorsot magad ellen... Akarattal, fejjel menj a falnak, újból és újból és újból, röhögve, még akkor is, ha már érzed, hogy nyílik szinte ketté a koponyád, nyúzd magad a határaid szélére, szakíts mindent darabokra, kapard a földet ordítva, forduljon a saját körmöd a húsodba, remegve, hányva, bőgve ordíts, mint egy veszett állat és sose pihenj, sose állj le, sose hezitálj, ha pedig valaki meg akar állítani, legyen ő az, aki táplálja a tüzed. Mint egy tűzvihar borítsd lángokba a világot, mint egy szélvihar, söpörj el mindent, ami utadba áll.
Segítettem?