>>9433
Próbáltad már más építőkockáját úgy tönkretenni, hogy homokot szórsz bele? Próbáltál már százas szeget szétszerelni? Olvastad esetleg Michael Crichton-től az Őslényparkot (Jurassic Park)? Vagy foglalkoztál már a káoszelmélettel?
A rendszer bonyolultsága maga után vonja, hogy több dolog kell együttműködjön ahhoz, hogy a rendszer egésze is működőképes maradjon.
Az élőlények rendelkeznek szabályozó-alrendszerekkel (sejt- és szervszinten is), amik kiszámítható “ritmusban” tartják a működést – például ilyen tompító-szigetelő rendszer a bőrszövet is. De pl. a májelégtelenség is halálhoz vezet. Ha a rendszer egy pótolhatatlan részét szabotáljuk, akkor az egész rendszer összeomlik. Az ember nagyon összetett lény, ezért sok alrendszer ön- és kölcsönfenntartásáról kell gondoskodni. Ha ugyanabba a keretbe akarunk többet belezsúfolni, akkor ráasásul kénytelenek vagyunk áldozni a rendszer stabilitásából is (pl. Pentium III vs. Core i7).
Valójában döbbenetes, hogy az élet mint olyan egyáltalán képes magát akár csak fenntartani is ezen a világon. Hogyha pedig önállóan ki is fejlődött, és ezt valóban teljesen spontán – külső, értelmes akarat beavatkozása nélkül – tette, eljutva az emberi öntudat kifejlődéséig, akkor még döbbenetesebb az egész.