https://www.youtube.com/watch?v=O4bsEgZrw-Y
Káprázatos közöny keríti hatalmába a megtört ünnepi hangulatot, ezen a sóvárgó éjjelen, melynek végét aranyló ragyogással borítja be az utolsó napokra virradó, ám csalfa árnyékot vető pirkadat, ami nem csak a kifáradt hajnalt hasítja fel, hanem az önsanyargatástól meggyötört jégszívemet, melyből ez az örvénylő csavarás sajtol ki még esetleg egy utolsó elfeledett, megtagadott, megtaposott érzelemcseppet, ami aztán a cserepesre száradt, porzó földre hullva szétpárlik, s írmagjának emléke is tovaillanik a hűvös reggeli ködpára sejtelmes homályába, ahonnét többé nincs visszaút.
https://www.youtube.com/watch?v=yppksBz-JuI
Az emlékek, melyek megformálnak, idővel megfakulnak, megkopnak, megtörnek, és eltörlődve, letörlődnek az elméd szövevényes sejtkapcsolatai közül. Másnak ezek sosem jelenthettek ugyanúgy, ugyanolyan színes élménykavalkádot, melynek csupán a halvány lenyomatát őrzöd a szíved mélyében, aminek minden egyes lüktető dobbanása egy árnyalatnyit fakít a foszladozó emlékkép intenzitásán. Add meg hát a korral korhadó testednek amit kíván, a szürkülő elmédnek amiről ábrándozik, mert midőn kiszakad az érzés, és az értelem a pillanatokban élő szervezett testedből, már réges-régen késő az álmaidban fuldokló bűnbánat: az örök vadászmezőkön nem lősz csodaszarvast, ellenben ott te leszel a sebzett vad, akit a véredtől vörösen vicsorgó fogyó időd lőtt meg, majd vágja fel, s tépi ki a zsigereid, mikor beteljesedik az elmúlásod eseménye. Tegyél meg hát mindent azért, hogy úgy éld az álmodat, ahogy álmodnád az életed.
https://www.youtube.com/watch?v=vFrjMq4aL-g
Hajtogassunk egy papírhajót, és találkozzunk a egy másik oldalon!
Irány hát a /dev/null